3. rész: Félj a farkastól

♥TH-Girl♥ - Mia szemszöge

Természetfeletti lények? Boszorkányság? Varázslatok? Vámpírok? Vérfarkasok? És ha már boszorkányság… Boszorkányok? És itt járnak közöttünk? Nevetségesnek hangzik igaz? Én is annak tartottam… ideáig, míg rá nem jöttem… hogy én is egy vagyok közülük. A boszorkányok közül.

„… Késő este van. És mivel nem jött össze a fiúkkal való találkozás - amit pedig Jess beígért - így a mai napomat a nagymamámnál töltöttem és nem Biával. Kedves egy hölgy. Nem az a 70 éves, paranoiás öregasszony. Félt, ugyan de szeret. És mind emellett még jól is tartja magát. Igaz úgy öltözködik, mint egy jósnő.

Ma azt mondta, hogy salemi boszorkányok leszármazottja vagyok. De ez hülyeség… de akkor miért nem hagy nyugodni ez a dolog? Nem tudom és nem is érdekel.  Most megyek aludni. Szia!"

Becsuktam a naplómat és mellé raktam a tollamat. A vendégszobát kaptam. Nem túl nagy, de nekem megteszi. Nagyanyámnak egy aranyos fölszintes, fehér kerítéses, háza van szép virágokkal és gyeppel. Mögötte pedig az erdő. Én meg pont azt az egyetlen szobát kaptam, aminek az ablaka arra néz. Bíztató ugye? És én meg tudjak aludni. Az a nagy helyzet hogy tudok is. Fejemet lehajtottam arra a szép kis párnára és álom földre repültem.

A tenger parton vagyok? Mi ez itt? A távolban két ismerős alakot véltem felfedezni. Bianca és Jessica. Ott ültek és beszélgettek, nevetgéltek. Majd egyszer csak a hangjuk elszomorodott. Bianca száját ez a mondat hagyta el:

-      Olyan kár hogy Mia meghalt.

-      Igen.

-      Annyira hiányzik. – Bia sírásba tört ki és átölelte Jesst.

Ti miről beszéltek? Hisz itt vagyok! Hahó! Nem láttok? Ha-hó! Sírni kezdtem én is mint Bius. Próbáltam hozzájuk érni… de nem ment. Lányok! Lá-á-nyok! Sírásom hisztérikussá vált, majd minden szó, amit mondani akartam egyszer csak elcsuklott.

Jessica Olyan fura lett. A szeme színe megváltozott és a szemfogai megnőttek. Olyan lett, mint egy… mint egy vámpír? Egy hang szólalt meg a fejemben. Jess hangja. Szia, Mia! Majd azt mondta Biancának:

-      Én öltem meg Miát!

Bia nem tudott semmit sem mondani, mert a vámpír villámgyorsan barátnőmbe mélyesztette a fogát és szívni kezdte a vérét. A háttér megváltozott. Sötét lett, a tenger eltűnt, mindenhol égő fák egy hatalmas, kopár, fekete sivatag közepén.

-      BIA NE!

Egy dörgés kíséretében mondtam ki e két szót. Hirtelen felültem az ágyon, hajamat mind a két kezemmel hátra fésültem, majd kinéztem az ablakon, amikor villámlott. Két hatalmas, vörös szempár nézett rám, majd el is tűnt. Nem sokkal később egy farkas vonyítás hallatszott nem messze a háztól. Hamarosan nagyi is megjelent a szobámba hogy megnyugtasson.

Másnap elmeséltem a lányoknak. Bia azt mondta hogy ez csak egy álom és ne is törődjek vele. Jess meg:

-      Milyen farkas volt?

-      Nem tudom. Nem láttam. Túl sötét volt ahhoz, hogy tisztán kibírjam venni a kinézetét. És szerinted azt is nézném?

-      oké. nem kell leharapni a fejemet. – Feltette a kezét mintha nem is ő lett volna.

-      Szerintem meg azt csak képzelted, hogy ott van.

-      Nem képzeltem. Ott volt.

Majd olyan jött amit soha nem képzeltem volna.

-      Lehet tényleg nem volt ott. – hangzott Jessicától.

-      Ti nem hisztek nekem?

-      Nem, nem ettől… # CSÖRR- CSÖRR# A fiúk hívnak. Ezt fel kell vennem.

A telefonból csak ennyi hallatszott:

-      Pattogj haza!

-      Igen is. Oszt kinyomja. Ez a Tom az agyamra megy.

-      Gondolom.

Az „Igenis”-től már a lépcsőről hallottam. Fájt, hogy a barátnőim nem hittek nekem. És ez zavaró volt. Szobámba felérve levágtam magam az ágyra és néztem a sötétségbe. Majd egy hang megszólalt, és a villámlás során Gustav alakja villant fel és ezt mondta:

-      Félj a farkasoktól!