5. rész - Visszatérő álmok

Meloddy - Jessica szemszög

"... és csak futottam tovább, mert tudtam: ha nem menekülök fejvesztve akkor ez a valami, ami a nyomomban van elkap, darabokra szaggat, felnyársal - és ezt nem élném túl semmi féle képpen. Rohantam a sötét fenyőerdőben és a nedves földön heverő, esetlen, barna tűlevelek egyenest mesztelen talpamba fúródtak, de fájdalom érzet lehetetlen, hisz mindez egy álom. Egy álom a sötét semmiről. Egy álom az egyedüli félelem érzetről, a fájdalmas egyedüllétről - és egy hely, ahol csak te vagy és még valaki... még valaki, igen! Még valaki, akinek feltett szándéka, hogy MEGÖLJÖN... hátra sem mertem nézni, csak kapkodtam a lábamat és rohantam - rohantam -rohantam, mikor egy semmiből jövő villám kitaszította az előttem álló mamut fenyő gyökereit a táplálékdús avarból. Kikerülni nem tudtam, mert mellettem meg egy bokor volt, amire angyal fehér hálóingem felakadt, de mikor éppen leszedtem - azzal a tudattal, hogy utánna átugrom a mérhetetlen vastagságú fát - de akkor az a valami elkapott, és igykezett magához vonni. Egy sötét, rosszat akaró árny! De mikor éppen szembe fordultam volna támadómmal - felébredtem..."

- Fent vagy már? - jött a földszintről - feltehetőleg a konyhából - Mia hangja. Ekkor tudatosult bennem, hogy megint elaludtam a késeji délutáni órákban! Mia sosem kelt fel engem, csak elalvásomra kb. egy bő órára... szerinte pedig: "aki sokat alszik, keveset él" - de akkor miért nem képes engem kíméletlenül kiebrutallni napközben az ágyból? - ilyen gondolatokkal keltem ki az ágyamból, a plédemet hátradobva, és felemeltem a földön heverő párnahalmot az ágyamra. Letrappoltam a földszintre és Mia valósággal a konyhában volt.

- Tudsz róla, hogy sikítoztál?

- Már, honnan tudnék, mikor éppen alszok és azzal vagyok elfoglalva, hogy életben maradjak?

- Megint az az álom?

- Igen... - elkeseredésem kiült az arcomra - Mia, Te úgyis boszorkány vagy! Nem tudsz velem valamit csinálni?

- Tudod a boszorkányok nem foglalkoznak álmokkal. Még a Salemi Boszorkányok is csak az álmok jelentőségével törődenek, hogy mire vezetnek ezek a képek...

- Akkor mire vezetnek? - Mia letette az utolsó tányért a mosogatóba és elindultunk a szobája felé, vissza az emeletre. Menet közben tovább beszélgettünk...

- Nos... álmodban egy gonosz ember üldöz téged és...

- Mia! Nem vagyok biztos se abban, hogy gonosz, de abban sem, hogy ember. Lehet egy állat vagy egy emberszerű akármicsoda...

- Jó! Akkor ez a valami meg akar ölni.

- Ez sem biztos, lehet csak én érzem azt!

- Biztos, hogy ez így van!

- Micsoda?

- Szerintem csak te érzed, mert mi van ha ez a valami éppen ellenkezőleg: csak meg akar védeni, vagy mondani szeretne valami fontosat, és azért üldöz, mert te szaladsz és el akar érni!

- SEEEE!!! Engem csak ne akarjon elérni semmi, és senki, amiről azt sem tudom, hogy mi, vagy ki...

- Ehh. Reménytelen vagy!

Megtorpantam a lépcsősor közepén, de Mia fejét rázva tovább ment fentre...

- HÉ! Most hová mész?

- Jess egy óra múlva jön értünk, mert másfél óra és koncert!

- Tényleg! De hülye vagy! Miért nem keltettél fel?

- Mert aranyosan aludtál... xD

- Te állat.

Azzal még az utolsó pillanatban megelőztem és elfoglaltam a fürdőt az előre bekészített ruháimmal egyetemben. Pontosan egy óra múlva jöttem ki és akkor már Mia is kész volt és Jessica is megérkezett.

- Mia? Hát te?

- Te fürdőszoba lakó! Megérted már, hogy miért kértem magamnak tükrös szekrényt?

- Bocsánat.

- Semmi gáz!

- Na lányok! Ha lerendeztétek a konfliktusotokat mehetünk végre? Mert engem a fiúk várnak!

- SEEE!!! - kiáltottuk egyszerre Miával... nálunk ez a "se" egy olyan szópótló szó, amit akkor alkalmazunk, ha be akarunk szólni a másiknak tök fölöslegesen... jó, mi? xD És felettébb értelmes - pont, mint MI! *.*

Jess kocsijában ülve ismételten a visszatérő álmom felé terelődött a gondolatom. Az álom mindig ugyanaz: menekülök a Valami elől. De a helyszín sosem ugyanaz, de mindig van valami ami megakadályozná a továbbjutásomat egy bizonyos színtéren, pl. egy kidőlt fa, egy összedőlt ház, egy zsákutca, egy eltévedt őzike... sok minden! De mindig mikor elkapna az a valami akkor ébredek fel. Furcsa, de így van...

Ekközben a fiúknál (akikről már rég egy szó se volt xD)

Tom ránézett Billre, aki komor arccal rázta fejét. Gustav ekkor érkezett a helyszínre és közölte: jól laktam! Mire Georg rákérdezett:

- Mivel?

- Egy medvével. xDxD

Erre mindenki összenézett és kifakadtak, majd folytatólagosan Tom szólt közbe:

- ember: te hülye vagy!

- Ember? Majdnem... xD

- Hé fiúk elég legyen már!

- Georg mi van veled? Napok óta olyan agresszív vagy.

- Teljes agressziót váltasz ki belőlem...

- Kösz! - ekkor Billnek és Gustavnak felcsillant a szeme, de mielőtt bármit is mondhattak volna Tom szólalt meg:

- Ó, hé! Milyen fincsi. Érzitek?

- Felejtsd el Kaulitz! Őt te sosem fogod lecsapolni. - hirtelen Jess jelent meg a színen. A beszélgetés további része nem fontos incidens, mert egyértelmű, hogy kiről van szó...

Jessica megoldotta, hogy Mia és én az első sorban álljunk. Amikor a sok, sötét barbi besereglett a koncert csarnokba Mia és én megálltunk a fejlődésben. A hangulat eszméletlen volt. Feszült, hangos, sikeres - zajosan sikeres! Erről a "zajról" szólt az első száma is a bandának: Noise...

VIDEÓ: [zene csak 1.27-től fog kezdődeni, addig csak sikítozás, ugrándozás, helyezkedés]

Háááát... kezdésnek nem rossz! És Bill olyan gyönyörű volt! Ahogy mozgott a színpadon... a kedvencem az volt mikor odatrappolt Tomhoz és neki énekelt... én sosem énekelnék a bátyámnak, de még a nővéreimnek és az öcsémnek sem! De ő... ő csodálatos! Nem hiába a közkedvenc. Tom hangja meg olyan mélly és dallamos! Jó... dallamos az nem mindig, dee... Georg hangja meg felülmúlhatatlan! Szintén mélly, de bársonyosan simogató és igazán kitűnő! Gustav meg egyszerűen hibátlan... ahogy dobol, ahogy üti a ritmust - nos, ez is ütős!

Miával a koncert végére teljes testi nyomorral, leizzadtan, csurom víz hajjal és arccal mentünk a mozsdóba. Hát: a sminkemnek semmi baja - ez a lényeg. xDxD Mia meg abban a hiszemben volt eleinte, hogy ő ki se festi magád, mert úgyis elmosódik neki, de én rábeszéltem, hogy ez egy TH koncert. Nem is ismerek olyan TH fant aki koncertre nem festi ki magát! Vagy de: az anyám! Ő is TH fan mégsem festi magát koncertekre. Biztos most is itt van valahol, de szerencsére elkerültem... huhh!

- Ez ütős volt...

- Egyet értek! Ütős, mint Schäfer baby dobolása!

- Ja...

- Mi az Mia? Valami rosszat mondtam?

- Nem csak tudod... a múltkori álmom... amikor ő is benne volt!

- Hagyjad már Mia. Ez csak egy álom! Gustav nem hinném, hogy tudja, hogy hol lakik nagyanyád... - ekkor kinyitódott az ajtó és barátnőnk csusszant be rajta, szépen becsukva maga után. Gyönyörű volt: sötét haja göndör tincsekben omlott a vállára, pánt nélküli, vérvörös felsőt hordott és egy fekete, rakott szoknyát. Mellette ott volt a csillogó sötét szandálja azzal a szintén vörös rózsával a lábfején. Vajon mire fel csípte így ki magát?

- Á, csak csináltak velem egy interjút a koncert alatt. Nem akartam slamposan címlapra kerülni...

- Értem. Nagyon csinos vagy!

- Köszi! Ti is kicsíptétek magatokat... - végignézett rajtunk, és mi is... fekete rövidnadrág volt rajtam rózsaszín tunikával és alatta egy fekete, csipkés atlétával. A harisnyám necharisnya volt és ott volt még a csillagos tornacipőm. Mia ettől egy fokkal lazábbra vette a figurát: ő pántnélküli, flitteres tetejű tunikát viselt, ami fekete volt és hófehér csőgatyát, emellett türkizkék, converse tornacipőt. - most, hogy tudjuk hogy nézünk ki mehettünk is Jessel, mert azt mondta, hogy most találkozhatunk a fiúkkal: valami megmagyarázhatatlan okból rossz megérzésem támadt...

Az öltöző nem volt egy csarnok, csak kb. akkora mint Mia és az én szobám együtt. Tükrök, ruhák, földön heverő fogasok, egy csomó gitár és egy kiborult fekete körömlakk... Jess elkiáltotta magát:

- Hol vagytok?

- Hátul a pihenőben!

Odamentünk. Elakadt a szavam! Bill, Tom, Gustav és Georg nézett velem farkasszemet. Úúúúúr Isteeeen! Életem legszebb napja,egy valóra vált álom - egy igazi... erre nincsenek szavak!

- Csajok! Üljetek le! Nyugi: nem esznek meg senkit - feltehetőleg nem... szóval! Nekem most mennem kell. Mindjárt jövök! Kb. 5 perc...- halálsáppadt arckifejezéssel fordultam Jess után - amúgy nekem sosem volt barna bőröm - tekintetünk még találkozott. Megvonta a vállát és kilebegett. Ekkor Mia halkan utánna szólt, de olyan szinten halkan, hogy én, aki ott áltam mellette alig értettem mit motyog:

- JES - SI - CA!!

- Ne féljetek lányok! - szólalt meg Bill. Istenem! Testközelből talán jobb a beszédhangja, mint az énekhangja.

- Mi nem bántunk senkit, nyugi már... - csatlakozott öccse hatástalan nyugtatgatásához Tom is, de hamarosan Georg is és Gustav is bekapcsolódott:

- Nem ültök le?

- Gyertek... - Gustav, aki a másik kanapén terpeszkedett most álrébbcsusszant és nyújtózott egyet. Én végignéztem rajta és leültem Bill mellé. Mia kuncogott egyet és ő inkább Tom és Gustav között foglalt helyet. Én nem tudom miért, de nem akartam Tom mellé ülni...

- A szöszi lenne Bianca, ugye? - Bill hangja talán ezerszer csengett fel füleimben, pedig ez csak egy mondat volt... biccentettem és beszélni kezdtem - teljesen elfelejtve miket mondok...

- Igen, én vagyok Bianca. A becenevem Bia, de nem nagyon rajongok érte. Mia és Jess viszont szeretik.

- Bia? De cuki! - csillant fel Tom szeme... hirtelen feltette Mia fölé a kezét, aki rideg pillantással álta a gitáros meleg barna tekintetét... Gustav ekkor egy picit álrébb csúszott Miától - nem tudom miért... viszont én felszisszentem! Mintha valami... ó, igen: Bill elkezdte simogatni a nyakamat. Az érintésébe beleremegtem, elpirultam és a padlót kezdtem nézni kitágult pupillámmal.

- És ő pedig Mia?

- I-igen... a b-b-barátnőm, igen ő... Mia... aha, Mia! Ugye Mia, hogy így hívnak? - zavartan pislogtam egyet, majd ránéztem Miára aki a tekintetével átdöfött Tomon... velem nem foglalkozott!

- Na és? Mivel foglalkoztok?

- Még iskolába járunk. - válaszolta Mia érzéketlen hangnemben. Én egyenlőre azon gondolkozom mi a nevem, mert most ez sem dereng. Megráztam a fejem és mivel gyűlölöm ha a nyakammal baszakodnak ezért lefogtam Bill kezét és az ölébe csúsztattam, mire ő ellenállhatatlanul elmosolyodott. És most, hogy tudom ki vagyok már én is beszélhetek:

- Igen, egy berlini fősuliba járunk. A városban elég jó a forgalom szóval simán eljutunk a suliig. De a szüleink egy faluban élnek! Miának is és nekem is.

- Van tesód?

- Persze! Nem is egy... de csak az egyik nővéremmel vagyok édes testvér... a bátyám és az öcsém féltestvérem, mert más apától vannak mint én. Anya is kétszer házasodott... - gyorsan csendben maradtam, mert nem akartam feltárni a múltamat. Ha zavarba vagyok rögtön össze - vissza beszélek... de úgy látom őket érdekelte a történet, mert Georg rögtön megkérdezte, hogy a nővéreim és a bátyám még velünk élnek e...

- Tulajdon képpen: a bátyám az kint dolgozik Szerbiában. Az egyik nővérem a barátjával él, a másik meg Münchenben jár egyetemre. Én sem élek otthon... szóval csak az öcsém él a családdal!

- Huhh... jó nagy családod van! És neked kedves Mia?

- Nekem van két húgom. Ők ikrek és még kicsik, 11 évesek és anyuval élnek. Én meg Biával!

- Király. Akkor jó barátok vagytok?

- Nem kifejezés... :))) - ekkor visszaért Jess már egy farmerban és egy pólóban + sportcipő és egy köteg papírt rakott az asztalra, amit Bill megköszönt és összerendezett egy kicsit. Én ekkor megpillantottam néhány dalszöveg szerű irományt az asztalon magam előtt. Ránéztem Billre:

- Meg szabad nézni?

- Neked igen! De van vagy kettő ami még nincs kész... azokat még be kell fejeznem! Majd ezt a kettőt kihagyod...

- Okés... - késségesen végigolvastam az egészet és közben beszélgettem a többiekkel. Jess Tom másik oldalára fúrta be magát és valamit ivott, de nem tudom mit... biztos eper vagy hasonló, de Tom is kért belőle! Ő megrázta a fejét és kiitta az utolsó cseppig. Imádom Jesst! - és ekkor észrevettem a még be nem fejezett szövegeket, odaadtam volna Billnek, de mikor kivette a kezemből akkor az megvágta a nagy ujjam és a mutató ujjam közötti részt. Mia:

- Papírvágás... - és mindenki felállt csak Mia meg én maradtunk ülve. Pislogtam párat, megnéztem a vérző kezem és megszagoltam a hónom alatt, mire Mia becsusszant mellém és felemelte a jobb kezem. Ő is megszagolt, utánna kérdőn rám, majd az álló csapatra nézett. Bill kijelentette:

- Kimentem a mozsdóba...