6. rész: Bianca miss főszerencsétlen - Vámpírok közt vagyunk te idióta!

♥Dii-san♥ - Mia szemszöge

Szentjánosbogarak! Nappal olyan csúnyák, de este... Este, ahogy világítanak még ezek a csúnyácska állatok is szépek lesznek. Akkor éjjel is ott voltak... Akkor éjjel történt, hogy elvesztettem valakit, aki fontos volt számomra. A szemem láttán vették el tőle az életét. Előttem esett össze és előttem folyt ki az a maradék vére is, ami benne volt. A kezemben halt meg. Azt az idegesítő gonosz vigyort soha nem felejtem el, csak az arcot. Oly' annyira megviselt, hogy minden kiesett... De az a gonosz mosoly még mindig itt él bennem és még ma is megborzongok, amikor arra gondolok.

Az utolsó emlékképeim róla az a sok vér, ami az övé volt, ami rajtam is volt. Az arca, amivel még utoljára ránevetett. A szája koszos volt pár vércsepptől, ami oda cseppent. Amivel azt mondta nekem:

- Örülök, hogy téged látlak utoljára. Szeretlek.

Emlékszem még arra. hogy a számat az övéhez tettem, ami már majdhogy nem ki volt hűlve, és amin a vér már majdnem megalvadt. Átcsókoltam Őt a túlvilágra. Ezeket az emlékeket nem lehet tőlem elvenni. Az emlékeket ugyan törölhették... De ezek nem hagytam. Ezeket nem szabathatott elveszítenem.

Bianca felvette egy lapot, hogy megnézze mi az.

-Papírvágás…- Csak sajnos olyan szerencsétlenül hogy az megvágta a szőke lány kezét.

Bianca barátosném megvágta magát egy papírral. Gratula.

Egyszerre az én kivételemmel mindenki felállt Bianka mellől. Ő megszagolta magát és amilyen kis hülye vagyok én is megszagoltam Őt.

-Hé! – Ugrott egy kisebbet, mint egy macska.

-Bocs.

Hirtelen egy hatalmas fájdalomhasított a fejembe és ezzel egy időben görnyedtem össze és kaptam a fejemhez. A szememet becsuktam és egy képet láttam magam előtt. Mégpedig hogy Georg vámpír és megment engem jó pár farkastól. Majd fájdalmam elmúlt. Ekkor vettem észre, hogy nem vettem levegőt és mindenki engem kérdez, hogy jól vagyok e.

-Lányok beszélnünk kell 6 szem közt! Elrángattam őket majd ezt mondtam nekik:- Szerintem a fiúk vámpírok. Erre kinevettek.

De Jessnek erőltetett nevetés volt.

Gustav szemszöge:

Én nem nagyon bíztam ebben a dologban, hogy ők elmenjenek ezért kihallgattam őket. És amikor Mia az mondta, hogy vámpírok vagyunk gondolatban jeleztem a többieknek. Erre egyszerre mindannyian visszaválaszoltak, hogy:

-„MI VAN?” - Majd én is visszaválaszoltam mindnek hogy: „Óóó, héj! Ne egyszerre!”

-Bocs.- ránk néztek a lányok, úgy mint akik mag vannak őrölve - Semmi csak most esett le nekünk valami amit Gustav mondott.- Majd Majd felfogták a dolgokat és nem foglakoztak vele tovább.

Mia szemszöge:

-Szóval már megint nem hisztek nekem.

-Nem erről van szó…

-De. Csak mert gyerekes vagyok, és néha megviccellek titeket, azért tudok komoly is lenni.

-De ez hihetetlen. Igaz Jess?

-Mi? Ő… igen igaz. Vámpírok nincsenek.

-Oké. Akkor, sziasztok.

Hátat fordítottam nekik és kifelé indultam. De Georg megpróbált visszatartani.

-Hová mégy?

-Ó, Dolgom van még otthon. Anyáék jönnek holnap reggel és még nem pakoltam. Am… sziasztok.

Kiléptem az ajtón és elindultam haza. Még jó hogy hoztam magammal pénzt. Így tudok busszal menni.

Buszmegállóban

Úgy látom Bia meg Jess nem jött utánam. Majd sarkon megjelent Jess autója. Hátat fordítottam nekik és így nem vettek észre. Majd mikor visszafordultam megláttam a nagyanyámat. Mikor jött ide?

-Azt hiszem, most nálam akarsz aludni.

Bólogattam és elmentem vele.

A házban

Bementem a kicsi szobába, ami az erdő felé volt és néztem a sűrű vadont. Egy Farkast pillantottam meg a szélén. Majd mikor észrevette, hogy észrevettem hátat fordított nekem és bement az erdőbe. Most nem érdekelt hogy fehér farmer volt rajtam, kimásztam az ablakon és elindultam az erdő felé. Mikor odaértem egy kicsit haboztam, majd bementem az erdőbe. Megláttam magam előtt a farkast, aki megint csak elindult. Én persze követtem addig, míg egy tisztáson nem voltunk. Ott eltűnt. Aztán visszajött… de nem egyedül. Több is előjött a bokrok közül. Közülük egy még közelebb lépegetett hozzám, mint kellet volna. Majd a szemem láttán átváltozott… emberré. Hé ez nem:

-Emett? Te? – volt pasi. ne kérdezzétek.

-Én farkas vagyok. Te boszorkány. Azok az ugráló nyomorékok meg vámpírok.

-A TH-s fiúk?

-Igen. Ügyes vagy.

-Mit akarsz?

-Majd megtudod.

Közelebb jött megfogta a állam és megcsókolt. Ezzel nem is lett volna nagyon nagy probléma, csak büdös volt a szája mint egy kutyának. Majd elment. De még mondta a többieknek hogy itt a játék.

-Hogy mi? Játék?

-Ó! Nem megülni.

-Mi van?

A farkasok elkezdtek vicsorogni. A szájukból folyt ki a nyál. undorító. Majd egy nekem ugrott. Sikerült kikerülni, de jött a másik. Ez így folytatódott addig míg utat nem találtam magamnak. Csak én épp az ellenkező irányba szeretnék kijutni az erdőből. Azok a dögök elkezdtek rohanni utánam. Én rohantam, ahogy csak tudtam.

-Kapaszkodj!

Egyszerre megjelent előttem valaki és még észbe sem kaptam és egy fán ültem. Lent pedig egy hosszú, barnahaj fiú hajigálta a farkasokat ide-oda. Mikor azok megadták magukat megint megszólalt.

-Takarodjatok! És még egyszer meg ne lássalak titeket a lány közelében! – Felszólt hozzám – Jól vagy?

-I… igen. Köszönöm. Héj te Georg vagy. De te… hogy? Á én már semmit nem értek.

-Majd megfogod. – ott szólalt meg a hátam mögötti ágon.

-Gyere, hazaviszlek.

-O… kééé!

Felvett, én szorosan átkaroltam a nyakát és hazavitt. Letett az ablak előtt.

-Köszönöm.

-Nincs mit. Vigyázz magadra és ezt ne mond el senkinek.

-Szerinted ki hinne nekem?

-Az igaz.

-Szóval mindannyian vámpírok vagytok?

-Igen.

-És Jess?

-Ő is.

-Oookééé. O.o Volt egy látomásom nálatok.

-]-->Mégpedig?

-Hogy te megmentesz a farkasoktól.

-Ja mert boszorkány vagy. Így tudsz látni a jövőben.

-Király! *.*

-Az. De nekem mennem kell. Vigyázz magadra!

-Rendben. És kösz.

Gyorsan eltűnt meg kell hagyni. Nem hiába vámpír. Én bemásztam az ablakon és csak akkor vettem észre, hogy a fehér farmerom tiszta kosz. Ááá! Ezt nehéz lesz kimosni. Átvettem egy melegítőt és a nadrágomat beraktam egy kagyló mosószeres vízbe. Hagy ázzanak. Melegítőben lebattyogtam a konyhába hogy megvacsizzak. Majd néztem még egy kicsit a TV-t, tusoltam és aludtam.

Másnap hazaértem reggel 5-kor. Raktam be ruhákat a mosógépbe – köztük a nadrágom – és csináltam magamnak reggelit. Hogy miért jöttem haza ilyen korán mikor még az ember általában alszik. mert nagyi több napos kirándulásra megy és 4-re ott kellet lennie. És útközben eljöttek a házunk előtt és kiraktak engem.